Virágvasárnap telt templom fogadta a székelyruhába öltözött 46 vártemplomi konfirmálót, melyek közül 22 lány és 24 fiú foglalta el a templomban a nekik fenntartott padsorokat. Bevonulás után egy virágvasárnapi éneket énekeltek (Hozsánna, Hozsánna), és utána elmondták közösen az istentisztelet előtti imádságot, mellyel két éven keresztül kezdték a szombat délelőtt kátéórákat is.

Dezső András lelkipásztor úr a Mt. 21,9–1 Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának történetből, valamint a Lk. 10,1–6.16–20 igékből hirdette a konfirmálók és a gyülekezet számára az evangélium üzenetét. Kiemelte, hogy Jézus Krisztus bevonult nem csak az akkori Jeruzsálembe, hanem be kívánkozik vonulni a konfirmálók életébe is. Fel akarja készíteni őket, hogy legyenek az aratásban az Ő munkatársai. Isten felruházza őket és kiküldi, mint bárányokat a farkasok közzé. Ne engedjék magukat széttépetni a farkasoktól, és kérjenek Istentől elegendő erőt arra nézve is, hogy ne csak farkasfelismerők legyenek a világban, hanem még inkább óvakodjanak a báránybőrbe bújt farkasoktól. Úgy éljenek, hogy a nevük fel legyen írva a mennyekben az Élet Könyvébe.

Bucsi Zsolt Tamás beosztott lelkipásztor egy rövid igehirdetés után – melyben kiemelte a konfirmáció fontosságát és a mindennapi hitünkben való megerősítését – kikérdezte a kátékérdés feleleteit. Ezt követte a konfirmációi fogadalomtétel és az Úrvacsoraosztás.

Ezután a konfirmálók rövid műsorukkal örvendeztették meg a gyülekezetet. Incze Mátyás Apor elszavalta a Református magyar vagyok!,  László Andrea pedig a Református hitvallás című verset. Következett egy énekszám (Ismerős Arcok: Nélküled!), melyet Bakcsi Melinda Melánia énekelt el, fuvolán Török Orsolya és Veres Anita Adrienn, gitáron pedig Hajdú Loránd kántor kísérte. Végezetül – a himnuszaink eléneklése után – kiosztottuk a konfirmációi oklevelet. Két hangsúlyos rövid mondattal igyekeztünk őket elbocsátani: Isten hozott! Várunk vissza!