Királyból koldussá lettél

Királyból koldussá lettél

Pintér Béla Hazahoztál című énekének refrénében található a fenti kifejezés. „Koldusból királlyá tettél, Mikor királyból koldussá lettél. Levetted rólam a koszos gyászruhát, átöltöztettél. Az ujjaimra gyűrűt húztál, Csókjaiddal elhalmoztál. Énekszó és tánc, ez várt otthon rám, Mikor hazahoztál.”Az előadó Istentől kapott zenei tehetségével tesz bizonyságot arról a mennyei érzésről, amit a tékozló fiú érezhetett akkor, amikor az őt folyton hazaváró édesapja örül, hogy az ő elveszett fia megtaláltatott, hazatalált.

Belegondoltam abba, hogyha Jézus nem született volna meg, akkor sohasem ismernénk a hazatalálás örömének érzését. Kimondhatatlanul szegényebb lenne ez a világ.

Szegényebbek lennénk, mert ma sem tudnánk igazából azt, hogy kicsoda az Isten. Jézus nélkül Isten csak egy hideg, részvétlen vak sors csupán.  A Jézus nélkül élők ma is így nevezik vagy hiszik hitetlenül Istent.

Szegényebbek lennénk, mert az sem lenne már egyértelmű, hogy Isten létezik. Jézus óta viszont egész biztosan tudhatjuk, hogy Isten van. És nemcsak azt tudhatjuk, hogy létezik, hanem azt is, hogy milyen az Isten. Nem hideg, mert szíve van. Olyan, mint a tékozló fiú apja, aki az egyik fiának elébe fut, a másiknak utána megy. Sőt ma már azt is tudhatjuk róla, hogy Isten szíve olyan, mint Jézus, hiszen Ő Isten szíve, aki harminchárom évig itt dobogott a földön. Ő minden nyomorúságunkban társunk akar lenni. Erről a részvétről beszél a karácsonyi evangélium is: nem palotába, hanem nyomorúságos sziklabarlangba született. Ilyen mélyen dobban Isten szíve, és ilyen mélyen vesz részt a mi sorsunkban. Ő így szeret.

Krisztus születése óta van Atyánk ezen a földön és az égben. Nem vagyunk többé árvák. Az árvaházban élő gyermekek legtöbbje olthatatlan vággyal vágyakozik arra, hogy megismerje egyszer szüleit. Egy gyermekorvos írta le megrázó cikkében, hogy egy árvaházban, ahol nagy szociális gonddal és figyelemmel nevelt árva gyermekek élnek, egy napon egy nyolcéves kislány belekapaszkodott a karjába, és ezt kiabálta: „Ugye bácsi, te vagy az én apukám?” A férfi megrendülten mondotta: „Nem vagyok, kislányom, nem én vagyok!” Nos Jézus születése óta tudjuk, hogy Isten nem rázza le a kapaszkodó kezeket, mert vállalja: Ő a mi Atyánk!

Krisztus születése óta tudhatja meg az ember, hogy milyen legyen, ha ember akar lenni. Az ember nem egy bukott angyal, és nem kifejlődött állat, hanem olyanná lehet, mint Jézus, mert Ő az Ember. Ezért valljuk, hogy a Krisztus-féle ember az igazán emberszabású ember.

Jézus nélkül nem volna Megváltónk. Isten is tudta ezt, ezért hirdetik az angyalok, hogy Megtartó született. Erről szól az elgurult drachma, az elveszett bárány, a tékozló fiú története: van visszaút ezen a földön! És amióta elmondta Mártának, hogy „aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha” azóta tudjuk, hogy van út előre is. Nem a halálé az utolsó szó.

Drága testvérem, ezen a karácsonyon egész lényeddel merengj el e hatalmas igazságokon: van Megváltód, s a legnagyobb hatalom, ami előtt önként hódol a szív – az a jézusi szeretet! Az egyetlen, ami igazán összekapcsol embert az emberrel ezen a földön. Ámen.