Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Isten hozta honlapunkon!

Pünkösd csodája

"A pünkösd is háromnapos ünnep? Ezek szerint még kedden is ünnepnap van?” A templomba járó, hívő emberek ilyen kérdések hallatán eléggé meglepődnek. Isten szolgájaként arra kérem Isten Szentlelkét, hogy adjon elég erőt nemcsak megmagyarázni, hanem bizonyságot tenni arról, hogy mennyire fontos számunkra a Szentlélek ereje és ennek megünneplése. Valóban ez a legkevésbé ismert ünnepünk. Maga a név görög szóból magyarosodott el, a pentekostéból, azt jelenti: ötven. A legnagyobb zsidó ünnep, a páskabárány és az aratás ünnepe között majdnem ötven nap telik el, ami mindig egy vasárnappal bővül vagy szűkül. Ez az ötven nap adja a pünkösd nevet: pentekoste, azaz ötvenedik nap.

Nekünk a Szentlélek eljövetelének napja és ünnepe a pünkösd. Ezen a napon teljesítette be Jézus azt az ígéretet, amit Keresztelő János prédikált a népnek: „Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Lk 3,16) Pünkösdkor valójában Jézus keresztel Szentlélekkel és tűzzel. Gyermekeinket megkereszteljük, mely keresztség csak jelkép, szimbólum: ahogyan a víz lemossa a test szennyét, akképpen mossa le Jézus vére a bűneinket, ha őszintén megbánjuk, és bocsánatot kérünk rájuk. Pünkösdkor Jézus belülről keresztel minket tűzzel és Szentlélekkel. Ezért ránk is érvényes kell hogy legyen az, ami a tanítványokra: pünkösd előtt Jézus velük volt, pünkösd után pedig bennük volt. Ha igazi pünkösdöt ünnepelünk, akkor Jézus bennünk kell hogy éljen, így lehetünk mi is Jézus szeme, szája, keze, szíve, lába, akik nemcsak vízzel vagyunk megkeresztelve, hanem részt vehettünk a Lélek tűzkeresztségében, ha Isten Lelke és mi is úgy akartuk.

Isten Szentlelkének egyik csodája éppen az volt, hogy az első gyülekezet egy akarattal együtt tudott lenni. Tudtak közösen ráhangolódni Isten akaratára, és tudtak közösen együtt imádkozni. Tudtak bizonyságot tenni Jézusról, és e bizonyságtételt mindenki a maga nyelvén hallhatta. Az 500 éves református egyházunk eddig elég gyakran találkozott azzal a jelenséggel, hogy csak azok az igazi keresztyének, akik tudnak nyelveken szólni. Napjainkban is léteznek olyan felekezetek, ahol igen nagy hangsúlyt adnak a nyelveken szólásnak. Ez eléggé érdekesnek tűnik akkor, ha tudomásunk van arról, hogy az Újszövetség a nyelveken szólás mellett legalább még tizenhárom olyan lelki ajándékot sorol fel, melyek szintén építő jelleggel bírnak. Mégis az a tapasztalat, hogy a szekták ezen lelki ajándékok közül a leglátványosabbat, azaz a nyelveken szólást válasszák igen nagy előszeretettel. Pedig Pál apostol azt mondja, hogy ezek között ott van a szeretet, mely a legnagyobb. Miért nem ezt választjuk a lelki ajándékok közül?

Mindenki a maga nyelvén hallotta a tanítványok bizonyságtételét. Ma ezt nagyon egyszerűen úgy lehetne lefordítani, hogy az emberek végre megértik egymás szavát. A tanítványok elkezdenek Igét hirdetni, és háromezren megtérnek. Ebből a háromezerből alakult meg az első eklézsia, mely kétezer év után ma is él. Jó azt tudni, hogy ami folyamatos ellenszélben kibír kétezer esztendőt, az Istentől való.

Jó nekünk tudni azt, hogy akik Lélek által vannak megkeresztelkedve, azok Isten fiai. Róluk mondja Pál apostol, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését.

Azok az Isten fiai, akik tudnak Isten szerinti döntéseket hozni. Ebben az elagyvelősödött, gondolkodás- és értelemközpontú világban rá merik bízni az életüket, és azt teszik, amit onnan felülről kapnak, nem pedig azt, amit maguk kiagyalnak.

A pünkösd ünnepében élő ember tudhatja, hogy ő nemcsak Isten teremtménye, hanem Isten fia is, egy kis lángocska, aki világit, melegít és szétosztogatja életét.

Ilyen lélekkeresztségben részesült, de református anyaszentegyházához holtig hűséges, hívő Isten-fiak megjelenéséért imádkozzunk ezen a szent ünnepen. Ámen.