Meglepő, mennyi mindenhez ért a mai ember, akár falunk, akár városon. Az autószereléstől az atomszerkezetig alig lehetséges olyan kérdés, amihez ne tudna hozzászólni. Sokszor okosan és szabatosan. Ha valaki megbetegszik, tízen is ajánlanak valami biztos orvosságot. Nemegyszer jót is. Csak éppen a gyermekünkhöz értünk elszomorítóan keveset, bár az utóbbi esztendőkben jobbnál jobb népszerű könyvek jelentek meg a gyermekről és neveléséről. Mintha még mindig érvényes lenne Kálvin idevágó, valóban „vágó” megjegyzése:
„Nemde megvakíttattak-e az emberek, amikor sok mindent és nem tudom miért, nagyrabecsülnek házukban és nem teszik ezt saját gyermekeikkel szemben sem? Egyiknek nagyobb gondja van tehenére, vagy ökreire, másoknak lovaikra, mint gyermekeikre. Mindegyik nagyra becsüli kereskedését, mezejét és rétét és a legfontosabbat, gyermekét elhagyja. Az ilyen emberek megérdemlik, hogy visszaküldjék őket a pogányok iskolájába, mert a pogányok házában, bár szőnyeggel van bevonva és felcicomázva minden, mégis piszkos és helytelenül tanított gyermekek láthatók: mindez ellenük köp.”
Találkoztunk okos és hívő szülőkkel. Egyiküknek öt kas méhe volt és öt gyereke. Méheihez könyvtárra való szakirodalommal rendelkezett, de a gyerekei neveléséhez egyetlen egy könyvvel sem. Házigalamb vagy házinyúl tenyésztéséhez aligha kezdene valaki úgy, hogy előbb meg ne ismerkedjék a nyúl- és a galambtenyésztés alapfogalmaival, fő kérdéseivel. Bárcsak gyermekeinkhez értenénk annyit, mint a gazdaember a földhöz, az autós az autóhoz, az iparos a szerszámhoz, a munkás a szakmájához! Vagy legalább annyit, mint egy-egy gyermekbetegséghez. Akkor sem hökkennénk meg ettől a kérdéstől: kicsoda a gyermek? Kicsoda?! Megszületett és van! Nem elég ez? Nem!
A továbbiakban erre a kérdésre igyekszünk válaszolni és arról is szeretnénk számot adni, hogy mit tanít róluk az Ige és a gyermektudomány.
Először is tudnunk kell, hogy a gyermek fejlődésben lévő ember, nem pedig tökéletlen felnőtt, mint sokan gondolják és e szerint kezelik is a gyermeket. Mint ahogy az almavirág nem tökéletlen alma, a tojás nem tökéletlen madár. S legyen bár csecsemő, kicsi vagy növekedésben lévő gyermek vagy éppen kamasz, mindig ember és Nem „csupasz majom” s nem is kényünk-kedvünkre kiszolgáltatott tárgyi tulajdon, „amivel” azt csinálhatunk, amit akarunk. Ugyanakkor a gyermek: gyermek. Sőt, mindig másféle, korának, fejlődésének megfelelően, amíg fel nem nő.
A Szentírás szerint: Isten ajándéka, gyümölcs, jutalom, ékesség. Abban az esetben is, ha világrajövetelét gondosan mérlegelt családtervezés előzi meg. Ha nem Isten ajándékának tekintjük, akit keresztelője alkalmával „adoptálunk”, s nem így fogadjuk, könnyen gonddá, teherré válhat. Gyakran azzá is válik. Hiszen minden újszülött egyben „koraszülött” is, mert édesanyja és környezete szeretetére, gondozására szorul, különben nem élhet. Egyszer azonban tovább kell adnunk ezt az ajándékot, legkésőbb házasságkötése idején. A tapintatos elszakadást már gyermekünk serdülőkora előtt meg kell kezdenünk, hogy önálló személyiséggé válhasson s majd boldog házasságban élhessen.
A gyermek még soha nem volt felnőtt, de mi már voltunk gyermekek. Nekünk kell tehát belegondolnunk, beleéreznünk gyermekünk lelki világába, problémáiba. Sokszor elég, ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunk félelmeire, fájdalmaira, aprócska örömeire. Csak így – és csak mi – lehetünk megértők. Ez talán évtizedek múlva rezdül vissza, amikor gyermekeink velünk szemben lesznek megértőek, velünk öregekkel.
A gyermek tehát gyermek és nem „aranyom”, nem is „apukám”, vagy „anyukám”. Nem is „kicsi angyal”, mint ahogy a tyúktojásból nem bújik elő hattyú. Szülei és ősei sokféle átöröklést hozó kromoszómáit, csírasejtjeit hordozó ember.
Hittel és reménységgel merjük ne olyannak látni gyermekünket, amilyen – ha ez nem is könnyű –, hanem annak, akivé lehet. A nevelés terén pedig mindent el kell követnünk, hogy gyermekünk pozitív adottságai kibontakozhassanak – mert ilyenek is vannak bőven, csak fel kell azokat fedeznünk. Nem kis mértékben rajtunk, szülőkön múlik, hogy kibontakoznak-e.
Gyökössy Endre