| 
| Találat: 4040
Zengjetek Istennek, zengjetek!
Zajok gyötrik a fülünket, fejünket. Zajok az utcán, a munka vagy a pihenés közben. Zajok, amelyek harsogóan betöltik a teret, és fárasztják az agyat.
Mi az, ami kikapcsol ebből az áradatból és felfrissít? Talán a csend, a semmi, a hangok hiánya?
A zsoltáros most nem csendet parancsol. A hangok hiánya helyett most a helyes, a szépen szóló és igazán zengő hangokra hív. Nem némaságra, hanem olyan dicséretre, amely harsogó, amelyben benne van a ritmus, benne vannak a hangszerek, s benne van az egész gyülekezet, de legfőképpen Istennek és Istenről szól.
A Mindenható sokféleképpen jelenik meg a Szentírásban és tapasztalható meg a közösségeinkben. Megjelenésének legmegragadóbb formája az, amikor hatalma megrendítő és messze zengő énekekben, zenékben szólít meg bennünket. Ez sohasem unalmas és sohasem fárasztó, s öröm van benne. Amikor minden hónap utolsó vasárnapján zenés istentiszteletre gyűlünk össze Istennek zengeni, ezt az örömet tapasztaljuk meg korosztálytól, foglalkozástól függetlenül.
Az alkalom mindig egy új ének tanulásával kezdődik, a Messzehangzó együttes kíséretével. Néhány ének után rövid igemagyarázatra, aztán imára kerül sor, végül közös énekléssel és áldással zárul az alkalom. Mindent átsző az együtt éneklés öröme, mintha mindenki, aki a teremben van, hozzátenne egy keveset, néhány hangot, s így áll össze a közös dallam.
Nagy ajándéknak tekintjük, hogy ez az istentisztelet működik, és szeretettel várunk mindenkit, aki eljönne és a hírt tovább adja, hogy az Úr meghív minket egy közös éneklésre minden hónap utolsó vasárnapján a Vártemplom új gyülekezeti termébe, hogy zengjünk Neki éneket.