Keresztyén egyházaink, legismertebb és legfontosabb hitvallásában, az Apostoli Hitvallásban oly sokszor megvalljuk a Szentlélekben való hitünket is, amikor kimondjuk, hogy „Hiszek Szentlélekben!”...
Pünkösddel kapcsolatosan legtöbb ember vizuálisan is elképzeli a Szentlélek kitöltetését. Látja maga előtt a tanítványokat, akiknek a fejük fölött ott vannak a kis lángnyelvek. Ezek a lángnyelvek becsaphatnak sokunkat, ha a Szentlélek hatalmát lekicsinyítjük még képzeletben is valamiféle kis tüzes lángocskákra.
Pünkösdkor nem egy kis lángocskát ünneplünk, hanem a Szetlélek hatalmas erejét, mely most is képes emberek életét teljesen megváltoztatni. Ennek ellenére mégis vannak olyanok, akik csak azért jönnek a templomba, hogy egy kis lángocskát vigyenek magukkal, csak egy kis tüzet akarnak, semmi mást... Karácsonykor eljönnek egy kis melegségért, Nagypénteken egy kis áhítatos hangulatért, Húsvétkor egy kis optimizmusért. Egyszer egy lelkész a húsvéti istentisztelet végén állítólag azt mondta a gyülekezetnek: “Kívánok nektek boldog karácsonyi ünnepeket.” És amikor valaki figyelmeztette, hogy tévedett, hiszen húsvét van, a lelkész továbbra is kitartott amellett, hogy nem tévedett, mert tudta, hogy a jelenlévők közül nagyon sokakat csak karácsonykor lát újra. A legtöbben csak egy kis lángocskáért jönnek...mi is csak egy kicsi lángocskát egy kis fájdalomcsillapítót, ami pár órán át legalább tompítja a fájdalmat, de ami alapjában véve nem gyógyít. A jóságnak, a szeretetnek, a tisztaságnak egy pici tüzecskéjét, szikráját, mert kiszikkadtunk már ebben a léleknélküli világban!
És milyen jó, hogy van számunkra egy szent hely, amely azért van fenntartva, hogy még egy ilyen kis lángocskát is elvigyek az igazi nagy tűzből. Ez is valami! De ezen az ünnepen Jézus ennél sokkal többet akar adni: Önmagát adja teljesen ingyen! Nem a javainak gazdag tárházából akar egy kicsit adni, hanem önmagát akarja adni. Ez éppen a pünkösd lényege. Pünkösdkor az derül ki, hogy Jézus nemcsak a tanításait meg az emlékét hagyta ránk, hanem önmagát is, saját élőszemélyét a Szent Lélek által. Erről tudósít a pünkösdi evangélium, amikor ezt mondja: „megteltek mindnyájan Szent Lélekkel!” A Szent Lélek nem más, mint maga Isten, maga Jézus, Aki mint Lélek kilép önmagából és odalép az emberhez, sőt egyenesen belemegy az emberbe! Isten úgy, ahogyan Őt Jézus személyében megismerhettük, egyesülni akar velünk, be akar hatolni bonyolult lényünknek minden részére, a gondolatainkba, érzéseinkbe, szívünkbe, lelkünkbe, át akar hatni, ahogyan a tűz átjárja a vasat. A tanítványok egyszerre azt érezték, hogy mintegy telítve vannak Jézussal, egész életük merőben új töltést kapott, valami olyan mennyei töltést, mint amilyen Jézusban is működött... „Megteltek” - mondja az Írás, és nemcsak egy bizonyos jó érzéssel, hangulattal, áhítattal, örömmel teltek meg, tehát nem valamivel, hanem Valakivel, mégpedig magával Istennel, az élő Jézussal, a Szent Lélekkel!
Gyülekezetünkben az idei év a családok éve. Kérjük, együtt könyörögjön velünk, hogy sok családban így fújjon a pünkösdi szél: hadd töltse meg minél több ember szívét Jézussal.