„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”.(Zsid 4,16)
Valamit elkezdünk megint: a mai napon új ajtók nyílnak, amelyeken beléphetünk, új alkalmakat ad a mindenható Isten mindannyiunknak. Csak egy éjszaka választ el a tegnaptól úgy, ahogy máskor is, Isten mégis jól érezhető vonallal választja el az esztendőt az esztendőtől. Van, amit hátrahagyunk, van, amit magunkkal cipelünk.
Emberi elhatározás, hogy a rosszat akarjuk hátrahagyni, a jót pedig megragadni és magunkkal vinni. Ezt az érzést sokszor megéltük már, talán azt is, hogy az új évben nem történnek egetverő nagy változások, mégis a szívünkbe befészkeli magát az új kezdet gondolata, esztendőről esztendőre. S ez azért történik így, mert szükségünk van a gondolatra: az új kezdet lehetőség! Megfogalmazódik bennünk az új lehetőség reménysége! Az elmúlt esztendőn semmit sem tudunk változtatni, az a vonat már elrobogott! Nem tudunk semmit kitörölni, pótolni, amit meg kellett volna tennünk a maga idejében. A mulasztás-„csomagunk” évről évre nehezebbé válik, és mindig belekerül valami új. Nem ezt szánja nekünk az Isten, s erre is figyelmeztet az új esztendő: azért kaptuk a bocsánat lehetőségét, hogy mindent letegyünk, és szabaduljunk meg tőle, s ezen a napon szabad, elfogadó lélekkel, nyugodt lelkiismerettel nézzünk a jövő felé. Mindannyian! Nem a kiváltságosak, nem csak azok, akik eddig is éltek a lehetőséggel, hanem mindannyian. Ne féljetek! Isten nem fogja azt mondani, hogy aki a tavaly nem kért bocsánatot, az az idén sem kérhet. Vagy hogy semmi sem jár nekünk, mert számtalan lehetőséget elszalasztottunk. Vagy hogy bűneink, vétkeink miatt elzárul a lehetőség forrása. Ezek emberi gondolatok, emberi gyötrődés, emberi gyarlóság! Isten ismeri korlátainkat, félelmeink alkotta akadályainkat, tudja, milyen nehéz nekünk az új lehetőséget meglátni, amikor a világban semmi sem változott az új év hatására a szívünkben levő reménységen kívül. Sőt, a legtöbb dolognak nem tesz jót az idő, minden esztendővel kopottabb lesz, el is évül. Ne emberi lehetőségekben gondolkodjatok!
Isteni lehetőséget lássatok ebben a világban, amely nem is új, inkább örök és igaz, folyamatosan megújuló azoknak, akik elbizonytalanodnak, és újszerű azoknak, akik most találják meg őt! De örök és igaz! Ez a lehetőség fogalmazódik meg ebben az igéből szóló biztatásban: Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk. és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Járuljunk oda, és boruljunk le az Isten kegyelmének trónusához. Bármilyen más behódolás vagy leborulás elvesz tőlünk valamit, emberi méltóságunkat kéri el, józan ítélőképességünket hallgattatja el, s elvárja, hogy adjunk valamit. Ide nem is kell hozni semmit, innen csak magával visz az ember. Olyan hely ez, ahol találni lehet: irgalmat nyerni, kegyelmet lelni, s amikor segítségre van szükségünk, a segítség is ott vár. Olyan hely ez, ahol valóban leborulhatunk hálával a szívünkben, s ahova naponként odamehetünk. Ebben az új évben is vár bennünket Isten, hogy ezen a helyen valóban megújuljunk. Ha soha sem borultál le még, akkor tedd meg a mai nappal kezdődően! Ne töltsd az új esztendőt erőtelenségben, bizonytalanságban, árvaságban, mint akinek nincs, hova mennie! Itt a lehetőség! Isten mindent biztosít, ami egy új kezdethez szükséges. Nekünk talán csak egyetlenegy új dolgot kell megtanulni: a leborulást.
Ha megújult, békés, boldog új esztendőt szeretnénk, most már tudjuk, hogy a lehetőség hol van. Ott, ahol a kegyelem, az irgalom, a segítség és a megújulás: Istennél.
Dénes Előd