Áldás
Utat se elkezdeni, se befejezni nem lehet áldás nélkül. Most valami befejeződik, és valami új elkezdődik. Áldást mondanak rátok: az életetekre, amelyet Isten nélkül élni nem lehet. Legyen az áldás otthonotok felett tető, amelyet simogasson a napsugár, várjon titeket friss kenyér, amikor hazatértek. Legyen az áldás veletek, valahányszor elindultok az élet rövidebb vagy hosszabb útjain. Legyen útjelző tábla minden útkereszteződésnél, amikor választani kell.
Legyen áldás a szívetekben, amikor emberek között vagytok, és adjátok tovább. S őrizzen meg titeket ez az áldás minden gonosztól. Legyen lámpás a sötétben, kabát a hidegben, árnyék a forróságban, gyümölcs a szükségben. Kinyújtott kéz az életetek felett Isten keze legyen, s ti felfelé fordított tenyérrel fogadjátok az áldást, ahogy a száraz föld a tavaszi esőt. Mert ebben az életben köztes állapot nem létezik, az ember vagy áldott, vagy áldatlan állapotban él: Istennel vagy Isten nélkül.
Mit jelent az áldás? Az áldás maga Isten, ahogy kiárasztja erre a földre szeretetét: a házakra, a földekre, családokra, az emberekre. Az áldás emberi szájból hangzik, de egy másik világból érkezik mégis.
Az áldás ott volt, amikor az Isten megteremtette ezt a világot, megáldotta, hogy életképes legyen. A Szentíráson végigvonul azoknak a sora, akiket megáld az Isten. Hangzik az áldás Ábrahámnak: Megáldalak téged, és áldás leszel, és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei.
Az ő népét is megáldotta Isten, mielőtt megérkeztek az ígéret földjére. Megparancsolta Mózes Áronnak, hogy áldják meg a népet. S ott egy hosszú út végén s egy újnak a kezdetén meg kell áldaniuk a népet. S ezek nem Mózesnek vagy Áronnak a szavai, hanem Istenéi. Minden áldás azt jelenti, amit valakinek elmondunk, hogy többet akarunk adni neked, mint ami van, sokkal de sokkal értékesebbet, mint amit én adni tudnék valaha is. Isten áldását mondom rátok, mert Ő meg tud adni mindent, Ő óvni tud és őrizni téged, Isten kezébe teszem le az életedet.
Ha áldást mondunk valakire, azért tesszük, mert tudjuk, hogy az emberé a munka, de Isten keze tesz mindent időtállóvá. Ha megáldunk valakit, akkor azt kívánjuk, hogy jót cselekedjen, becsületesen éljen, igyekezzen a jóra, szíve legyen tiszta, mert csak ezekre adja áldását az Isten. S azt kívánjuk, hogy szemének, lelkének fénye legyen, mert Isten szeme ráragyog. Ez azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy őt az Isten szereti, s nem mondott le róla, s ettől lesz békessége jó és rossz napokban egyaránt.
Ezért mond áldást az Úr, s parancsba adja, hogy mondjanak áldást az apák fiakra, anyák lányaikra, s a régi magyar háznál a gyermek áldással ment ki a házból, s így a gyermek is és a szülő is tudta, hogy vele van az Isten.
Dénes Katinka