Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Isten hozta honlapunkon!

Hatalmas építkezések

Reformáció 500

Rekord építkezések gyülekezetünkben

 

Már közöltük, hogy gyülekezetünkben a 2017-es év nemcsak a Reformáció 500. évfordulóját jelenti, hanem a mostani templomunk megépítésének a 470. évfordulóját is. Az idei év első felében minden jel arra mutatott, hogy hatalmas dolgokat cselekszik velünk az Úr: először is a templomunk és környékének teljes felújítására leadott európai uniós pályázatot – a sok-sok munka, idő, idegesség és pénz befektetése után – pozitívan bírálták el; másodszor: a magyar állam és az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával még ez évben teljesen felépült egy multifunkcionális, 145 férőhelyes gyülekezeti ház, valamint egy új parókia a második állandó lelkipásztor részére. Aztán derült égből villámcsapásként ért bennünket az a hír, hogy a már elbírált pályázatot hirtelen újra átvizsgálták, és önmaguknak ellentmondva leküldték az elutasító választ. Erről a későbbiekben még hallani fogunk.

Így kárpótlásként, de lelki megnyugvásként élhettük át azt a csodát, hogy a templomunk felépítése óta (1547) eltelt 470 év alatt, épp az idei évben, 2017-ben – amikor a világ reformátusága a Reformáció 500. évfordulóját ünnepli – a vártemplomi gyülekezetben a legnagyobb beruházások történhettek. Ez egy hatalmas ajándék Istentől e közösség számára.

Az építkezésre szánt terület adott volt. A Kálvin téri parókia kertjében bőven volt hely e két impozáns épület felépítésére. Az idei év április 28-án fogtak neki a régi csűr lebontásához, október végén pedig már nemcsak a gyülekezeti ház, hanem a mellette lévő új paplak is felépült. A gyülekezeti ház alsó szintjén – mely kevesebb az egész építkezési felület felénél – található a titkárság, két lelkészi iroda, levéltár, kazánház, valamint három illemhely – női, férfi és fogyatékkal élők számára. Mindezek fölött terül el a 145 személyt befogadó multifunkcionális terem, mely lehetőséget biztosít nagyobb gyülekezeti összejövetelekre is. Ezt szolgálja a terem mellett lévő konyha és a mosogatóhelyiség is. Eképpen ideális hely lesz bármilyen esemény megtartására: előadás, gyülekezeti események, ballagás, konfirmálás, koncertek, halotti torok stb. lebonyolítására. Az új parókia pedig kétszintes. Az alsó szintjén található a nappali, konyha, kamra, két fürdőszoba, dolgozószoba, hálószoba, és a két bejáratú (kintről és bentről)  kazánház. A tetőtéren pedig egy fürdőszoba, egy társalgó-nappali, két gyerekszoba, valamint egy vendégszoba található.

Az épületeket Zakariás Attila mérnök tervezte, a munkálatok kivitelezője pedig Biró László, az építkezést felügyelő mérnök pedig Szőcs András. Hála és köszönet munkájukért!

Számunkra ezek az építkezések Istentől jövő hatalmas ajándékokat jelentenek. Reméljük, hogy az utánunk jövő nemzedékek hálásak lesznek Istennek e megtörtént csodákért.

Királyból koldussá lettél

Királyból koldussá lettél

Pintér Béla Hazahoztál című énekének refrénében található a fenti kifejezés. „Koldusból királlyá tettél, Mikor királyból koldussá lettél. Levetted rólam a koszos gyászruhát, átöltöztettél. Az ujjaimra gyűrűt húztál, Csókjaiddal elhalmoztál. Énekszó és tánc, ez várt otthon rám, Mikor hazahoztál.”Az előadó Istentől kapott zenei tehetségével tesz bizonyságot arról a mennyei érzésről, amit a tékozló fiú érezhetett akkor, amikor az őt folyton hazaváró édesapja örül, hogy az ő elveszett fia megtaláltatott, hazatalált.

Belegondoltam abba, hogyha Jézus nem született volna meg, akkor sohasem ismernénk a hazatalálás örömének érzését. Kimondhatatlanul szegényebb lenne ez a világ.

Szegényebbek lennénk, mert ma sem tudnánk igazából azt, hogy kicsoda az Isten. Jézus nélkül Isten csak egy hideg, részvétlen vak sors csupán.  A Jézus nélkül élők ma is így nevezik vagy hiszik hitetlenül Istent.

Szegényebbek lennénk, mert az sem lenne már egyértelmű, hogy Isten létezik. Jézus óta viszont egész biztosan tudhatjuk, hogy Isten van. És nemcsak azt tudhatjuk, hogy létezik, hanem azt is, hogy milyen az Isten. Nem hideg, mert szíve van. Olyan, mint a tékozló fiú apja, aki az egyik fiának elébe fut, a másiknak utána megy. Sőt ma már azt is tudhatjuk róla, hogy Isten szíve olyan, mint Jézus, hiszen Ő Isten szíve, aki harminchárom évig itt dobogott a földön. Ő minden nyomorúságunkban társunk akar lenni. Erről a részvétről beszél a karácsonyi evangélium is: nem palotába, hanem nyomorúságos sziklabarlangba született. Ilyen mélyen dobban Isten szíve, és ilyen mélyen vesz részt a mi sorsunkban. Ő így szeret.

Krisztus születése óta van Atyánk ezen a földön és az égben. Nem vagyunk többé árvák. Az árvaházban élő gyermekek legtöbbje olthatatlan vággyal vágyakozik arra, hogy megismerje egyszer szüleit. Egy gyermekorvos írta le megrázó cikkében, hogy egy árvaházban, ahol nagy szociális gonddal és figyelemmel nevelt árva gyermekek élnek, egy napon egy nyolcéves kislány belekapaszkodott a karjába, és ezt kiabálta: „Ugye bácsi, te vagy az én apukám?” A férfi megrendülten mondotta: „Nem vagyok, kislányom, nem én vagyok!” Nos Jézus születése óta tudjuk, hogy Isten nem rázza le a kapaszkodó kezeket, mert vállalja: Ő a mi Atyánk!

Krisztus születése óta tudhatja meg az ember, hogy milyen legyen, ha ember akar lenni. Az ember nem egy bukott angyal, és nem kifejlődött állat, hanem olyanná lehet, mint Jézus, mert Ő az Ember. Ezért valljuk, hogy a Krisztus-féle ember az igazán emberszabású ember.

Jézus nélkül nem volna Megváltónk. Isten is tudta ezt, ezért hirdetik az angyalok, hogy Megtartó született. Erről szól az elgurult drachma, az elveszett bárány, a tékozló fiú története: van visszaút ezen a földön! És amióta elmondta Mártának, hogy „aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha” azóta tudjuk, hogy van út előre is. Nem a halálé az utolsó szó.

Drága testvérem, ezen a karácsonyon egész lényeddel merengj el e hatalmas igazságokon: van Megváltód, s a legnagyobb hatalom, ami előtt önként hódol a szív – az a jézusi szeretet! Az egyetlen, ami igazán összekapcsol embert az emberrel ezen a földön. Ámen. 

Meglepő, mennyi mindenhez ért a mai ember, akár falunk, akár városon. Az autószereléstől az atomszerkezetig alig lehetséges olyan kérdés, amihez ne tudna hozzászólni. Sokszor okosan és szabatosan. Ha valaki megbetegszik, tízen is ajánlanak valami biztos orvosságot. Nemegyszer jót is. Csak éppen a gyermekünkhöz értünk elszomorítóan keveset, bár az utóbbi esztendőkben jobbnál jobb népszerű könyvek jelentek meg a gyermekről és neveléséről. Mintha még mindig érvényes lenne Kálvin idevágó, valóban „vágó” megjegyzése:

„Nemde megvakíttattak-e az emberek, amikor sok mindent és nem tudom miért, nagyrabecsülnek házukban és nem teszik ezt saját gyermekeikkel szemben sem? Egyiknek nagyobb gondja van tehenére, vagy ökreire, másoknak lovaikra, mint gyermekeikre. Mindegyik nagyra becsüli kereskedését, mezejét és rétét és a legfontosabbat, gyermekét elhagyja. Az ilyen emberek megérdemlik, hogy visszaküldjék őket a pogányok iskolájába, mert a pogányok házában, bár szőnyeggel van bevonva és felcicomázva minden, mégis piszkos és helytelenül tanított gyermekek láthatók: mindez ellenük köp.”

Találkoztunk okos és hívő szülőkkel. Egyiküknek öt kas méhe volt és öt gyereke. Méheihez könyvtárra való szakirodalommal rendelkezett, de a gyerekei neveléséhez egyetlen egy könyvvel sem. Házigalamb vagy házinyúl tenyésztéséhez aligha kezdene valaki úgy, hogy előbb meg ne ismerkedjék a nyúl- és a galambtenyésztés alapfogalmaival, fő kérdéseivel. Bárcsak gyermekeinkhez értenénk annyit, mint a gazdaember a földhöz, az autós az autóhoz, az iparos a szerszámhoz, a munkás a szakmájához! Vagy legalább annyit, mint egy-egy gyermekbetegséghez. Akkor sem hökkennénk meg ettől a kérdéstől: kicsoda a gyermek? Kicsoda?! Megszületett és van! Nem elég ez? Nem!

A továbbiakban erre a kérdésre igyekszünk válaszolni és arról is szeretnénk számot adni, hogy mit tanít róluk az Ige és a gyermektudomány.

Először is tudnunk kell, hogy a gyermek fejlődésben lévő ember, nem pedig tökéletlen felnőtt, mint sokan gondolják és e szerint kezelik is a gyermeket. Mint ahogy az almavirág nem tökéletlen alma, a tojás nem tökéletlen madár. S legyen bár csecsemő, kicsi vagy növekedésben lévő gyermek vagy éppen kamasz, mindig ember és Nem „csupasz majom” s nem is kényünk-kedvünkre kiszolgáltatott tárgyi tulajdon, „amivel” azt csinálhatunk, amit akarunk. Ugyanakkor a gyermek: gyermek. Sőt, mindig másféle, korának, fejlődésének megfelelően, amíg fel nem nő.

A Szentírás szerint: Isten ajándéka, gyümölcs, jutalom, ékesség. Abban az esetben is, ha világrajövetelét gondosan mérlegelt családtervezés előzi meg. Ha nem Isten ajándékának tekintjük, akit keresztelője alkalmával „adoptálunk”, s nem így fogadjuk, könnyen gonddá, teherré válhat. Gyakran azzá is válik. Hiszen minden újszülött egyben „koraszülött” is, mert édesanyja és környezete szeretetére, gondozására szorul, különben nem élhet. Egyszer azonban tovább kell adnunk ezt az ajándékot, legkésőbb házasságkötése idején. A tapintatos elszakadást már gyermekünk serdülőkora előtt meg kell kezdenünk, hogy önálló személyiséggé válhasson s majd boldog házasságban élhessen.

A gyermek még soha nem volt felnőtt, de mi már voltunk gyermekek. Nekünk kell tehát belegondolnunk, beleéreznünk gyermekünk lelki világába, problémáiba. Sokszor elég, ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunk félelmeire, fájdalmaira, aprócska örömeire. Csak így – és csak mi – lehetünk megértők. Ez talán évtizedek múlva rezdül vissza, amikor gyermekeink velünk szemben lesznek megértőek, velünk öregekkel.

A gyermek tehát gyermek és nem „aranyom”, nem is „apukám”, vagy „anyukám”. Nem is „kicsi angyal”, mint ahogy a tyúktojásból nem bújik elő hattyú. Szülei és ősei sokféle átöröklést hozó kromoszómáit, csírasejtjeit hordozó ember.

Hittel és reménységgel merjük ne olyannak látni gyermekünket, amilyen – ha ez nem is könnyű –, hanem annak, akivé lehet. A nevelés terén pedig mindent el kell követnünk, hogy gyermekünk pozitív adottságai kibontakozhassanak – mert ilyenek is vannak bőven, csak fel kell azokat fedeznünk. Nem kis mértékben rajtunk, szülőkön múlik, hogy kibontakoznak-e.      

Gyökössy Endre

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket.

Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél, és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.

Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem és amit elmulasztottam.

Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra.

Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindentudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.

Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenység jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.

Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat, és adj alázatot, hogy belássam, egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jókedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni, és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.

Uram, maradj az, aki mindig voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj, Uram, még hallja a Te szolgád. Ámen.

Pünkösd csodája

"A pünkösd is háromnapos ünnep? Ezek szerint még kedden is ünnepnap van?” A templomba járó, hívő emberek ilyen kérdések hallatán eléggé meglepődnek. Isten szolgájaként arra kérem Isten Szentlelkét, hogy adjon elég erőt nemcsak megmagyarázni, hanem bizonyságot tenni arról, hogy mennyire fontos számunkra a Szentlélek ereje és ennek megünneplése. Valóban ez a legkevésbé ismert ünnepünk. Maga a név görög szóból magyarosodott el, a pentekostéból, azt jelenti: ötven. A legnagyobb zsidó ünnep, a páskabárány és az aratás ünnepe között majdnem ötven nap telik el, ami mindig egy vasárnappal bővül vagy szűkül. Ez az ötven nap adja a pünkösd nevet: pentekoste, azaz ötvenedik nap.

Nekünk a Szentlélek eljövetelének napja és ünnepe a pünkösd. Ezen a napon teljesítette be Jézus azt az ígéretet, amit Keresztelő János prédikált a népnek: „Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Lk 3,16) Pünkösdkor valójában Jézus keresztel Szentlélekkel és tűzzel. Gyermekeinket megkereszteljük, mely keresztség csak jelkép, szimbólum: ahogyan a víz lemossa a test szennyét, akképpen mossa le Jézus vére a bűneinket, ha őszintén megbánjuk, és bocsánatot kérünk rájuk. Pünkösdkor Jézus belülről keresztel minket tűzzel és Szentlélekkel. Ezért ránk is érvényes kell hogy legyen az, ami a tanítványokra: pünkösd előtt Jézus velük volt, pünkösd után pedig bennük volt. Ha igazi pünkösdöt ünnepelünk, akkor Jézus bennünk kell hogy éljen, így lehetünk mi is Jézus szeme, szája, keze, szíve, lába, akik nemcsak vízzel vagyunk megkeresztelve, hanem részt vehettünk a Lélek tűzkeresztségében, ha Isten Lelke és mi is úgy akartuk.

Isten Szentlelkének egyik csodája éppen az volt, hogy az első gyülekezet egy akarattal együtt tudott lenni. Tudtak közösen ráhangolódni Isten akaratára, és tudtak közösen együtt imádkozni. Tudtak bizonyságot tenni Jézusról, és e bizonyságtételt mindenki a maga nyelvén hallhatta. Az 500 éves református egyházunk eddig elég gyakran találkozott azzal a jelenséggel, hogy csak azok az igazi keresztyének, akik tudnak nyelveken szólni. Napjainkban is léteznek olyan felekezetek, ahol igen nagy hangsúlyt adnak a nyelveken szólásnak. Ez eléggé érdekesnek tűnik akkor, ha tudomásunk van arról, hogy az Újszövetség a nyelveken szólás mellett legalább még tizenhárom olyan lelki ajándékot sorol fel, melyek szintén építő jelleggel bírnak. Mégis az a tapasztalat, hogy a szekták ezen lelki ajándékok közül a leglátványosabbat, azaz a nyelveken szólást válasszák igen nagy előszeretettel. Pedig Pál apostol azt mondja, hogy ezek között ott van a szeretet, mely a legnagyobb. Miért nem ezt választjuk a lelki ajándékok közül?

Mindenki a maga nyelvén hallotta a tanítványok bizonyságtételét. Ma ezt nagyon egyszerűen úgy lehetne lefordítani, hogy az emberek végre megértik egymás szavát. A tanítványok elkezdenek Igét hirdetni, és háromezren megtérnek. Ebből a háromezerből alakult meg az első eklézsia, mely kétezer év után ma is él. Jó azt tudni, hogy ami folyamatos ellenszélben kibír kétezer esztendőt, az Istentől való.

Jó nekünk tudni azt, hogy akik Lélek által vannak megkeresztelkedve, azok Isten fiai. Róluk mondja Pál apostol, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését.

Azok az Isten fiai, akik tudnak Isten szerinti döntéseket hozni. Ebben az elagyvelősödött, gondolkodás- és értelemközpontú világban rá merik bízni az életüket, és azt teszik, amit onnan felülről kapnak, nem pedig azt, amit maguk kiagyalnak.

A pünkösd ünnepében élő ember tudhatja, hogy ő nemcsak Isten teremtménye, hanem Isten fia is, egy kis lángocska, aki világit, melegít és szétosztogatja életét.

Ilyen lélekkeresztségben részesült, de református anyaszentegyházához holtig hűséges, hívő Isten-fiak megjelenéséért imádkozzunk ezen a szent ünnepen. Ámen.