4. Bárcsak meghallgatna valaki!
| 
4. „Bárcsak meghallgatna valaki!” (Jób 31,35)
elmélkedések időseknek
Telefonon kerestem gyülekezetünk egyik tagját, akit egy ideje nem láttam. Hosszan beszélgettünk. Nem volt beteg. Kicsit gyöngélkedett, s ingadozó vérnyomása miatt nem mert elindulni. Utána az idő romlott el, és tette bizonytalanná a járást. Amikor elköszöntem, nem győzött hálálkodni azért, hogy felhívtam.
– Így most kielégíthettem a mai napi beszédigényemet – mondta befejezésül. Amikor legközelebb meglátogattam, visszatért a telefonba mondottakhoz.
– Egyedül élek – mentegetőzött –, s egy idő óta, hogy ritkábban járok az utcán, kevesebbet találkozom az emberekkel. Annyira hiányzik a beszéd, hogy időnként hangosan gondolkodom. Még a macskámmal is beszélgetek néha. Ha aztán valaki felhív, alig tudom abbahagyni. Nem a panaszaimat akarom rázúdítani. Egyszerűen csak hallani akarom a másik ember hangját, hogy megtörje a néha szorongató csöndet. Jó a tévé is, a rádió is, de azok nem kérdeznek, nem válaszolnak.
Azt, hiszem, értettem, hogy mire gondol. Van, aki csak a saját hangját akarja hallani, de van, aki igazán beszélgetni szeretne.
Az egyik gyereknél a gyülekezetben feltűnt, hogy egy-két szavas választ ad csupán. Kiderült, hogy az iskolai ebéd után hazamegy, megírja, megtanulja leckéjét. Mire kész, szülei is megérkeznek. Anyja vacsorát készít, apja olvas, ő meg a tévét nézi. Vacsora után szülei vagy olvasnak, vagy tévéznek. Beszélgetni nem lehet, nincs kivel. Sütő András példája szerint ebbe nemcsak a lélek, de a test is belehalhat, hiszen a beszéd a lélek kenyere.
Idős testvéremnél tett látogatásom végén először a 28. zsoltár 1. versét énekeltük el közösen, majd a Bibliából is elolvastuk. Lám, Dávid is jól ismerte a magányos öregek fájdalmát. Kiáltott, kérve Istent: „ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz” (1.v.). Aztán – emlékezetből – idézni és keresni kezdtük azokat a helyeket, ahol kiáltás és imádság meghallgatásáról van szó. Ézsaiásnál hagytuk abba: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” (65,24). Ha senki sem volna, Istennek mindent el lehet mondani, mert Ő meghallja és válaszol. Aki így beszélget Vele, annak nem kell keseregnie, ha éppen „nincs embere”, mert nem a levegőbe beszél, amikor imádkozik.
Uram, Jézusom! Néha jó egyedül lenni, de néha jobb lenne valakivel beszélgetni. Szívesen hallanám valaki hangját, ha kérdezne, válaszolnék. Amikor imádkozom, csak a saját hangomat hallom.
De azért azt is köszönöm, amikor csodálkozva fedezem fel válaszodat a Bibliában. Felfoghatatlan titok előttem, hogy ennyire nincs rejtve Előtted semmi.
Köszönöm, hogy olykor találkozhatok emberekkel, akik megosszák velem magányomat. Köszönöm, hogy meghallgatnak, hogy van türelmük hozzám. Köszönöm, hogy figyelmükkel együtt az idejükkel is megajándékoznak. Annyi dolguk van, és mégis gondolnak rám. Áldd meg őket, hogy egyszer nekik is legyen emberük, aki figyel rájuk majd, amikor ők is megöregszenek.
Nekem pedig adj több türelmet, hogy észrevegyen, ők mások, mint én, más világban élnek és nőnek föl. Adj hűséget, hogy imádságomban rájuk is gondoljak. Ámen.
írta Tegez Lajos