Lelkész a börtönben
| 
Új kezdet
Egy fiatal lelkész életében először keresett fel egy börtönt. Alaposan felkészült erre az első prédikációra. Amikor a börtönkápolnába belépett és megcsapta őt a rabokból feléje áradó bizalmasság és keserűség levegője, azonnal tisztában volt vele, hogy az előre elkészített prédikációval itt nem megy semmire. Szívében Istenhez kiáltott segítségért.
A szószékhez érve, elbotlott és egész hosszában elesett. Felcsattant a rabok kárörvendő gúnykacaja. A lelkész felugrott, a szószékre sietett és sugárzó arccal kiáltotta oda ezeknek az eldurvult lelkületű raboknak:
„Emberek, lássátok, éppen ezért jöttem ide, hogy ezt elmondjam nektek: Egy ember eleshet ugyan, de újra felállhat!” S elkezdte hirdetni nekik az Isten szabadítását, az örömüzenetet, hogy van kiút a bűnök, a szenvedélyek és megkötözöttségek szövevényéből a Jézus Krisztus golgotai váltsághalála által.
A zsoltáríró mondja: „Ne örülj én ellenségem; elestem ugyan, de újra felkelek én...” Kedves olvasó, ha valami levert a lábadról, ha megbotlottál és elestél s épp most kedveszegetten, reménység nélkül földre sújtva fekszel, halld meg az örömüzenetet: Isten szeret téged, ő felsegíthet elesettségedből. Megbocsájtja bűneidet, megerősít és egyenes úton vezet majd. Ne csüggedj el, állj talpra és indulj el vele egy új életben.