Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

„Kedves Isten! Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.” Ezzel az őszinte gyermeki imádsággal indították Papp Adolf és Balázs Réka családterapeuta házaspár a harmadik előadásukat a házasság hetén.

Ez imádság is arról árulkodik, hogy gyermekeink igenis átveszik a családban uralkodó jó és rossz hangulatot. Minden család egy külön kis bolygó. Hordozva a maga tulajdonságait, valahonnan elindul és valahová tart. Minden család hordoz mintákat, melyek kihatnak életünkre, párkapcsolatunkra. A „hetedíziglen” nemcsak a mesékben fordul elő, hanem a családi mintákra is érvényes. Akár hét generációt is jellemezhet egy-egy családi minta.

Érdekes, hogy vannak családok, ahol egy-egy tett következménye folytatódik a következő nemzedékek életében. Mi pedig megőrzünk és tovább adunk különböző ki mondott és ki nem mondott szabályokat, elvárásokat, életüzeneteket: „asszonyba soha ne bízz fiam” – mondja apa a fiának, majd ő is fogja mondani a sajátjának. És nem is sejti, hogy egy mintát ad tovább.

Ezért kellene a családfánk elkészítésénél ezekre a mintákra is odafigyelni. Gyakori volt-e a válás, öngyilkosság, agresszivitás, szerfüggőség, szégyen, elakadás, trauma stb. elődeink családjaiban? Ha igen, akkor arra nekem is oda kell figyeljek. A család egy rendszer és ennek a rendszernek én is egy eleme vagyok. Ha a rendszer egyensúlya felbomlik, akkor jelentkezik a tünet: „Baj van a gyermekemmel, kérem hozzák helyre” kérik a szülők sokszor a szakembereket, holott a gyerek egy elromlott rendszernek a tünete. A rendszer egyensúlya bomlott fel: családi krízis, válás, halál, testvér érkezése, alkohol stb.

A családban tudomásunk van a mindennapi történésekről, de mi van azzal amiről nincs tudomásunk? Melyek igazából a cselekvéseink a mozgatórugói? Miért van az, hogy vannak tudattalan szerepek, amik szintén továbbadódnak generációról generációra? Ilyen a megmentő, figyelemelterelő, bűnbak, hárító, kapocs, tehetetlen, felnőtt szerep.

Mit tehetek én? szólt talán a legfontosabb kérdés, melyre a válaszokat hiába jegyzem meg, ha otthon házi feladatként nem fogom gyakorolni.

1. Ismerjem fel, hogy ebben az egész univerzumban van egy függőleges és ez vízszintes rend. Ami ebben van, annak SZABAD lennie. A szüleink adottak, amin nem lehet változtatni, mert személyiségünk részeit képezik. Nem az én dolgom jóvátenni, megváltani elődeim elrontott cselekedeteit.

2. A legnagyobb felismerés az, hogy ÉN MÁSKÉPP FOGOM TENNI!! Ezt kell nekem minél jobban tudatosítani, aztán ha ezt elfogadtam, KEMÉNY MUNKÁVAL elkezdhetem a változtatást, a program felülírását és bekövetkezik a MEGHALADÁS. Nos ez az igazi fejlődés: megőrizve meghaladni.

És végül álljon itt egy nagyon jó tanácsadás, melyet az előadók ajánlottak. Sokszor halljuk, hogy MIÉRT változzak meg? MIÉRT én és MIÉRT nem ő? Olyan jó lenne, ha nem azt mondanánk, hogy miért, hanem azt hogy „KIÉRT”. KIÉRT változzak meg? KIÉRT ne kövessem el ugyanazt a rosszat, amit a szüleink elkövettek?

„Akinek füle van a hallásra hallja meg!” Jó gyakorlást!