Találkozás ünnepe
| 
„Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28).
Tamás apostolnak a feltámadott Krisztussal való találkozása fontos üzeneteket tartalmaz, melyek sokunknak hasznára válhat. Először is rájöhetünk arra, hogy a húsvét nem is egy naptári időpont, hanem találkozás. Tamás apostolnak nem a kalendáriumi húsvétkor volt igazi húsvétja, hanem csak nyolc napra rá, amikor találkozott Jézus Krisztussal. Napjainkban jó nekünk ezt megszívlelni főleg akkor, amikor már megszoktuk azt, hogy a nyugati és a keleti keresztyénség közötti diszharmónia következtében nem egyszerre van a húsvét ünnepe. Krisztus feltámadása után nyolc napnak kell eltelnie, amíg megszületik Tamás szívében e tiszta, őszinte, szívből jövő felismerés. Így elmondhatjuk, hogy ezzel az ünneppel kapcsolatosan nem az időpont a fontos, hanem a találkozás. Akkor lesz tartalmas a húsvéti ünneplésed, ha találkozol te is a Feltámadottal.
Tamás szívében e találkozás előtt a csalódottság érzése honolt. Nehéz elfogadnia azt, ami addig elképzelhetetlen, hogy az ő Krisztusának kereszthalált kell elszenvedni. Nem ezt várta el az ő Urától. E csalódás elfordítja Krisztustól, aminek az lesz a következménye, hogy elszakad a közösségtől is. Ez a séma azóta sem változott. Ott a csalódottság érzése a szívekben, mert valami teljesen másképp történik, mint ahogyan azt az ember elvárná. Úgy tűnik, hogy Isten megoldása nem felel meg az én elképzeléseimnek, sőt néha teljesen ellentétes vele. És akkor alábbhagy a hitünk, imádkozásunk, lassan-lassan elfordulunk Tőle, elszakadunk a Krisztus testétől is, az Anyaszentegyháztól, a Corpus Christitől. Ó, milyen sokan tengődnek most is ilyen tékozló távolságokban! De jó lenne, ha letelne sok ember életében ez a „nyolcnapos szakasz”, és megtörténne az Élet Urával való találkozás!
Mikor lehetséges mindez? Ha létezik egy olyan közösség, ahol az örömhírt nem elhallgatják, hanem megosztják a Tamásokkal. Azokkal, akik őszintén ki merik mondani azt, hogy ők nem hisznek, hogy nekik kevés a mások hitével való megelégedés (szüleik, nagyszüleik hívők voltak), ők személyesen akarnának erről meggyőződni. Tamás e lehetőséget nem valami csodákban, jelekben véli megtalálni, hanem – a többi tanítvánnyal szemben – Jézus sebeire kíváncsi, mert az Ő sebei által van menetele Istenhez nemcsak Tamásnak, hanem nekünk is.
Ehhez viszont kellett az a nyolc nap Tamás életében, hogy kiderüljön az, hogy Jézus nem akkor válaszol, amikor én akarom, hanem akkor, amikor Ő akarja. Jézus időt hagy Tamásnak, hogy elgondolkozzon, hogy vívódjon, tusakodjon, hogy megtörjék a magánya, és elinduljon a közösségbe, hogy ott találkozhasson a középen megálló Krisztussal, aki ugyanolyan közel van a többi tanítványhoz is, mint Tamáshoz.
Én Uram és én Istenem. Most már személyes Ura és személyes Megváltója van. A húsvéti találkozás boldog felismerése ez. Nem a személyes érintés teszi Tamást húsvéti emberré, hanem a személyes találkozás, melyet teljesen átjár Jézus szeretete, ami többet ér minden csodánál és jelnél. Jézus végtelen szeretete keres ma is téged és engem, mindannyiunkat – így szeret minket Isten, így akarja, hogy áldott és megszentelt legyen az ünnep. Így legyen. Ámen.
Dezső András lelkipásztor