Újraindult a Vártemplom kórusa

Istennek hála, eddig már két kóruspróbát tartottunk szerdánként. Jó érzés megtapasztalni azt, hogy vannak gyülekezetünkben olyan atyafiak, akik énekhangjukkal is szívesen dicsérik Istent. Ugyanakkor az is köztudott, hogy minden kóruspróbának van egy saját önkifejező hangulata, mely e közösséghez tartozás örömét jelenti. Isten megteremtette a feltételeket, hogy egyházközségünknek újra kórusa legyen. Tóth Emőke nyugalmazott zenetanárnő és Hajdú Loránd kántorunk Isten által kapott tehetségükkel felvértezve készen állnak segítségére lenni ennek a kórusnak. Nekünk pedig kettős feladatunk van, amit komolyan kell vennünk. Egyrészt imádkozzunk azért, hogy ez a közösség tovább éljen, bővüljön, és Isten áldása mutatkozzék meg a szolgálatukon. Másrészt, akik úgy érzik, hogy Istentől kapott énekhangjukkal, zenetudásukkal Isten dicsőségét szeretnék szolgálni, azok érezzék feladatuknak azt, hogy szerda délután 6 órától eljöjjenek együtt énekelni. Mennyire komoly hagyománya van a most újrainduló kórusnak? Hadd szolgáljon bizonyságul Hajdú Loránd lentebb közölt írása, mellyel ő is mindenkit arra bátorít, hogy érdemes részt venni ezeken a próbákon.

A vártemplomi dalárda hagyományai

A 19. század második felében a város zenei életét a sorra alakuló polgári és egyházi énekkarok határozták meg. Először a református gimnáziumban, Zajzon Farkas bodoki lelkész vezetésével jött létre a Harmónia nevű dalkör 1870-ben, ezt követte a református egyházé, majd 1875-ben a városi dalárda, amelyet most László Attila karnagy vezet, és Cantus Firmus néven ismerünk.

A református egyház dalárdáját 1873-ban hozta létre köpeci Benkő János énekvezér, a vártemplomi gyülekezet kántora (1871–1897), célja „részint az ének mívelése és terjesztése, részint magának az éneknek gyakorlása s előmozdítása” (részlet az Alapszabályzatból). Tagja lehetett bárki, akit a karnagy megvizsgált és énekképesnek talált. Az énekkarnak volt megválasztott elnöke (a mindenkori kántor), titkára és négy választmányi tagja, valamint pénztárosa. Évente 30–35 alkalommal léptek fel különböző egyházi rendezvényeken, valamint a város által szervezett ünnepségeken (majális, március 15-i ünnepség, jótékonysági bálok stb.).

1891 nyarán szentelték fel ünnepi istentisztelet keretén belül a Váncsa György tanító tervrajzai alapján készült zászlót. Benkő János karnagy halálával lezárult egy több mint két évtizedes korszak az énekkar életében. Munkáját 1904-től Nagy József énekvezér folytatta hosszú évtizedeken keresztül. Segédje a nemrég elhunyt Nagy Lóránt Géza volt. Annak a férfidalárdának egyetlen élő tagja Nagy Vilmos, aki szép tenorhangjával sokszor megörvendeztette a gyülekezetet.

És a jelen? Belépve a 21. századba újabb próbálkozást teszünk a komoly hagyományokkal rendelkező vártemplomi dalárda, énnekkar, kórus felvirágoztatására. Ehhez kérjük az Önök segítségét. Minden szerdán 6 órától Tóth Emőke nyugalmazott zenetanár vezetésével tartunk próbát, várjuk azon egyháztagok jelentkezését, akiknek szívügye a gyülekezeti éneklés, akik tudnak is, de főleg szeretnek énekelni.

Hajdú Loránd kántor