Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

„Ezt mondja az Úr: Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, Ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!” (Ézs 58, 6–9)

Böjtfő vasárnap van. Még negyven nap és arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus önmagát adta értünk a golgotai kereszten. A kereszt árnyéka vetítődik előre. A keresztre gondolva tekinthetünk helyesen a böjti időszakra is, mely nagypénteken át, egészen húsvét beköszöntéséig tart. Így már értjük, hogy a mai emberek életéből miért kezd kiveszni a böjti időszak helyes megélése. Az emberek nagy tömegének Krisztustól és az egyháztól való elidegenedése magával hozta a böjt fogalmának az elveszését. Pedig ma lenne a leginkább szükség arra, hogy gyakoroljuk az Istennek tetsző böjtöt.

Milyen az Istennek tetsző böjt? Mindenekelőtt a böjt nem választható el a Krisztushoz való mélyebb odafordulástól és az imádkozástól. Ott látjuk Jézus tanítványait, ahogyan Jézus nélkül próbálják kiűzni a tisztátalan lelket egy ifjúból. A gyógyulás helyett csak a sikertelen próbálkozás az eredmény. Jézustól kell meghallják, hogy vannak olyan nyomorúságok, melyek erős hittel, imádkozással és böjtöléssel gyógyíthatók meg. A Bibliában ezt számos példa alátámasztja. Nehémiás azért böjtöl és imádkozik, mert lesújtotta Jeruzsálem elnéptelenedésének a híre. Dániel böjtöl és imádkozik, hogy Isten könyörüljön népén, akik megszegték Isten törvényét, eltértek parancsolataitól. Dávid beteg gyermekéért böjtölt és imádkozott, és könnyek között öntötte ki szívét az Úr előtt. Anna prófétanő „nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal” (Lk 2:37). Anélkül, hogy folytatnám a sort, érdemes magunkba szállni és komolyan venni, hogy melyek életünkben, családunkban azok a nyomorúságok, keresztek melyekért igaz hittel böjtölhetünk és imádkozhatunk.

Segít a böjt megértésében az, ha arra gondolunk, hogy szeretünk valakit, akiről tudjuk, hogy csak negyven napja van hátra. Mi mindenről lemondanánk azért, hogy minél több időt tölthessünk vele! Mennyire lesnénk minden kívánságát, figyelnénk a szavaira, az intésére, a beszédére. Erről szól az igazi böjt is: minőségileg közelebb kerülni Istenhez, több időt tölteni vele, és ezért, ha kell, áldozatot hozni, sok mindenről lemondani.

Ézsaiás prófétának elmondja Isten, hogy az élet minden területén lehet böjtölni. Készek kell legyünk félreállni, lemondani, elengedni, átengedni, áldozatok árán is másnak segíteni. Az Istennek tetsző böjtölésünk következményét Tőle jövő jutalomként  könyvelhetjük el. Tapasztaljuk, hogy megerősödünk,  megújulunk, és lelkileg felfrissül az életünk. Újra öröm lesz a szolgálat. Talán most nem az. Újra látszik rajtunk az, hogy jó Jézussal járni. Most lehet, hogy nem látszik. Nem is kérdez meg senki sem. Újra öröm lesz Őt szeretni, neki engedelmeskedni. Öröm lesz megtapasztalni, hogy meggyógyultunk testi-lelki betegségeinkből. Így kívánok mindenkinek Istennek kedves böjtöléssel eltöltött böjti időszakot. Ámen.