Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Isten hozta honlapunkon!

Jó fényesedést!

 

Megfényesedünk tőle

 

Egy lelkész minden erejét felemésztették a rázuhanó anyagi és családi bajok, betegségek és a rengeteg kapálás. Szinte agyon lapították a terhek. Csak teste-lelke utolsó erőfeszítésével tudott már egy-egy szolgálatra készülni. Egy este hiába húzta meg a kis templom apró harangját, nem jött senki, egy árva lélek sem az istentiszteletre. Csak várt, várt a sűrűsödő szürkületben, hogy csak egy neszező lépést hallana, de süket csend vette körül.

Akkor leborult a nyikorgó padra, ráborult a kopott fára, és sírt. Rázta a zokogás. Amikor valamiképpen össze tudta szedni magát, kitámolygott a templom elé. S hangosan kiszakadt belőle:

- Istenem, mit csináljak?

Mintegy különös ámenként kigyulladt az első fény a falu egyik házacskájában, benne pedig egy HANG:

- Ha nem tudsz beszélni nekik Rólam, beszélj most róluk Nekem.

Egész testében reszketve, ahogy a faluban egymás után kigyulladtak a fények, beszélni kezdett róluk.

- Ott, Uram, mindenki gyűlöli egymást! Könyörülj rajtuk!

- Amott, Uram, a férfi most is a szőlőben bujkál a szeretőjével és sír a felesége. Én már csődöt mondtam. Te még segíthetsz rajtuk.

- Az a ház, Uram, lopott kukorica árából épült. Uram, tisztítsd meg a szívüket és kezüket.

- Ott, Te jobban tudod, mint én, az öreg szülők halálára várnak. Könyörülj és irgalmazz nekik!

Így imádkozta végig a falut, attól az estétől kezdve minden lámpagyújtáskor. Utána mindig határtalan békességet érzett. Valami különös módon pár hét múlva újra járogatni kezdtek a templomba az emberek.

Egyik este a falu öreg és bibliás parasztasszonyától megkérdezte:

- Miért volt az, hogy hónapokig alig jártak a templomba, sőt olykor senki sem jött, most meg egy kicsivel többen jönnek, mint eddig?

Az asszony azt válaszolta:

- Mert most vidámabb a beszédje, nem olyan sanyarú, mint eddig volt. Most megfényesedünk tőle.

 

Gyökössy Endre nyomán