Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,21-22)

Sokszor eszembe jut pünkösd ünnepére készülve egy professzornak a tanulságos hasonlata, aki szerint az életünk olyan, mint egy üveg, amelyben kövek vannak. Ezek a kövek jelentik a mi régi, megrögzött, rossz szokásainkat, bűneinket. Ha én ezt az üveget meg akarom vízzel tölteni, akkor csak annyit tölthetek bele, amennyit az üvegben lévő kövek engednek.

Számomra egészen egyszerűen ezt a vizet jelenti a Szentlélek és annak a minden ajándéka. Ha ki tudjuk dobálni a köveket, rossz szokásainkat, bűneinket, akkor a megüresedett helyet betöltheti a Szentlélek. Minél több hely szabadul fel, annál jobban érzem életemben a Szentlélek vezető, vigasztaló és bátorító erejét. Érdemes elgondolkoznunk ezen, amikor belőlünk is csak úgy özönlenek a panaszok, hogy nincs békességem, nem érzem, hogy elfogadnának, kevés örömöt érzek, nem érzem a vigasztalást, az erőt... Vajon nem azért van ez, mert nem tudok helyet készíteni az életemben a Szentléleknek? Nem tudom igaz hittel kérni, hogy „Adj nekem is Szentlelket!” Úgy gondolom, ha sikerül helyet készítenünk a Léleknek, akkor Jézus szava pontosan annyira érvényes és hatásos ránk nézve is, mint amennyire érvényes volt akkor, amikor feltámadása után először találkozott a tanítványokkal, akiknek tele van a szívük a félelem köveivel, és helyet kell készíteni a békességnek. Ezért kell nekik elfogadniuk a Szentlelket.

Jézus nem arra kér, hogy vedd meg a Szentlelked, hanem arra hogy fogadd el és fogadd be. Éppen azért a pünkösd ünnepe már nem jelent olyan nagy üzletet a profitorientált kereskedők számára, mint a karácsony vagy a húsvét, mely ünnepek előtt legalább egy hónappal megkezdődik a dömping, az emberek meggyőzése arról, hogy a karácsony és a húsvét lényegét akkor tudják a legjobban betölteni, ha megveszik az alkalomhoz illő termékeket, egymásnak pedig az éppen aktuális divatajándékokat.

A pünkösd ünnepe ezzel szemben nem üzlet. De az sem Istennek tetsző, ha ez az ünnep lealacsonyodik egy hosszú hétvégére, mely alatt a családok egy része kirándulni indul, esetleg a kerti, vagy a nyaraló körüli, nyár eleji nagytakarítást végzi el, egy másik része pedig felkészül az iskolai év utolsó rohamára. Pünkösd a mindennapi élet megelevenedésének is az ünnepe, amely nem a megszerezhető javakra irányul, hanem azzal ellentétesen a belsőre, az indulatra, mely az életünket mozgatja, mely kihat a minket körülvevő világra. Ezen indulatot nem lehet pénzen megvenni, erre időt kell szánni! Az idő pedig napjainkban a legfontosabb, hiszen mindenki csak rohan. Nem jut idő önmagunkra, nem jut idő a családunkra, nem jut idő elcsendesedni, amikor imádkozunk a Lélek erejéért. Ezért kell neked, kedves olvasó, mindenekelőtt elindulnod a Lélek befogadásának az útján: készíts a Szentléleknek helyet, és engedd, hogy betöltsön. Teljesen, teljesen!

Emlékszem, hogy régebben mennyi kérdéssel álltam Isten elé a Szentlélekkel kapcsolatosan. Meg akartam győződni arról, hogy amit Jézus a Szentlélekről mondott, az igenis igaz most is, a jelenben. És itt ütköztem nehézségbe, mert nehezen találtam meg az összefüggést. Miért van az, hogy amíg a Szentlélek ereje által Péter pünkösdi prédikációja következtében mintegy háromezer lélek csatlakozik az első keresztyén gyülekezethez, addig manapság számos templomban pünkösdkor már egyre kevesebben jönnek meghallgatni a Lélek beszédét. Mi hiányozhat a pünkösdi ünneplésünkből? Miért silányul meg sok ember Istenbe vetett hitte annyira hogy átalakul üres vallásossággá? Azért, mert hiányzik az, Akit pünkösdkor ünnepelünk: a Szentlélek.

Most már nem csak tudom, hanem átéltem azt, hogy a Szentlelket nem megérteni kell, nem magyarázni kell, hanem alázatos szívvel befogadni. Ha befogadod, akkor megérzed azt, hogy erőt ad, vezet, vigasztal, hogy összeköt a mennyel, és megérteti veled, melyik a jó út. Vágyat ébreszt a szívedben arra, hogy keresd Isten közelségét a mindennapjaidban. Úgy fogod érezni, nem tudsz Igéje nélkül lenni, szükséged lesz arra, hogy szóljon hozzád újra és újra. Tettre sarkall majd, ha megértesz valamilyen konkrét üzenetet, és tudni fogod, hogy azt a dolgot neked kell megtenned egy másik ember felé. Talán beszélgetned kell valakivel, esetleg rendezni egy régen elromlott kapcsolatot, megbocsátani, segítséget nyújtani valamiben, szeretetet adni. Segít abban, hogy testvérnek lásd a melletted levőt, hogy a gyülekezet közösségében otthonra találj, és tudj úgy nézni a gyülekezeti tagokra, mint akikkel együtt vagytok úton az igazi haza felé. Ha Isten Lelke veled van, soha nem leszel egyedül. Ámen.